már oltja, hogy a lámpa, nem jött be, hogy start
Ami minden végtag felfordult, hallottam, hogy ősszel—
A baleset blent a aludtam, láttam, hogy indul
A fény, ahogy felébredtem, amott a falon;
szemben az ágyamba, ott ragyogott egy csillag
Furcsa, halvány, aztán már jöhet is az álmom.
elsüllyedt, és teljes homályban vagyok;
milyen messze van az éjszaka, és mikor éri el a nap
Az Alkonyat és az élénk levegő virágzását,
és töltse ki ezt az űrt meleg, kreatív sugárral?
tudtam aludni, amíg, tiszta, piros,
reggel kell a hegytetőkön szét!,
én, hogy hívják fel a nők, de megtörni az alvásra,
Mert a saját hibás, igazságtalan volt;
már kovácsoltvas egész nap jól keresni, hogy szendereg meredek
A munkájával, a feledékenység, bízom benne,;
Hadd a lázas nézni türelemmel elviselni,
Hálás, hogy nincs velem a szenvedést megosztani.
mégis, Ó, a fényért! egy ray tranquillize
Az idegeim, a hüvelyesek, több, mint erőfeszítés;
behúzom a függönyt, majd keresse fel az égen:
Ezek a remegő csillagok, az éjszaka közepén nézd wan,
Vad, nyugtalan, furcsa, de nem lehet több, élete örömtelen
Mint ez a kanapé, megosztott egy névtelen félelem.,
All black-one great cloud, drawn from east to west,
elrejti az eget, de vannak fények alatt;
fáklyák égnek Jeruzsálemben, és leadott
on amondó köves mount a lurid glow.
látom, hogy a férfiak ott állnak, és csillogó lándzsákat;
egy hang is, messziről, megtámadja a fülemet.
tompa, mért ütések baltával és kalapáccsal
utcáról utcára, nem hangos, de az éjszaka folyamán
tisztán hallott—és valami furcsa spektrális dolog
most feljavult-és, fix ‘ d szemben a fény
a sápadt lámpák, meghatározott, hogy az ég,
úgy áll fel, mint egy oszlop, egyenes és magas.,
mindent látok – ismerem a sötét jelet-
egy kereszt a Kálvárián, amelyet a zsidók felemelnek
míg a rómaiak figyelnek; és amikor a hajnal ragyog
Pilátus, hogy megítélje az áldozatot, megjelenik –
Pass mondat – engedje fel, hogy keresztre feszítse;
és ezen a kereszten a makulátlan Krisztusnak meg kell halnia.
Az álmok tehát igazak – mert így a látomásom futott;
bizonyára néhány orákulum velem volt,
Az istenek engem választottak, hogy felfedjem tervüket,
hogy figyelmeztessék a sors igazságtalan bíróját:
én, zümmögő, hallott és látott; Ébredjetek tudom,
Krisztus közelgő halála, és Pilátus élete jaj.,
én nem sírok Pilátus—, aki be tudja bizonyítani
Bánni vele, akinek a hideg, zúzás inog
Nem az ima enyhítheti, fellebbezés nem tud mozogni:
Ki tramples szív, mint a többiek, tapossák agyag,
Még egy tétova, bizonytalan futófelület,
Hogy lehet, hogy felkavarják a megtorlás, a halott.
Kénytelen ülni mellette pedig lássuk a tetteket;
Kényszerítette, hogy íme, az arc, óráról órára,
akinek A szikár vonalak az iszonyatos csillagász olvassa
Egy tripla vágy az arany, vér, hatalmat;
Egy lélek, akit motívumok heves, még nyomorúságos, vágy—
Róma szolgai rabszolga, Júda zsarnok csapás.,
Hogyan lehet szeretni, vagy gyászolni, vagy sajnálni?
én, aki olyan sokáig a fetter, hogy a kezek tekertem;
én, ki a bánat sírt a látásom homályos ;
Mert, amíg élet volt világos, fiatal,
Hogy robb, hogy a fiatalok—ő oltja, hogy az élet igazságos ray—
Azt összetörni, hogy az elmém, s a szabadság által.
és ebben az órában – bár én vagyok a felesége-
ő nem több gyengédséget tőlem
mint bármely más nyomorult bűnös élet;
kevesebb, mert tudom, hogy a háztartási magánélet-
látom őt, mint ő-képernyő nélkül;
és, az istenek, lelkem utálja a mien!,
nem kereste a jelenlétemet, vérbe festve –
ártatlan, igaz vér, szégyentelenül ontva?
és nem álltam-e meg a vörös tisztelgése?
ay, when, as erst, he plused all Galileai
In dark gyász-in affliction,
Mingling their very offerings with their gore.
aztán jött-a szemében egy kígyó-mosoly,
az ajkán néhány hamis, megnyerő szó,
és az utcákon Salem clang ‘ d míg
a vágás, hackelés, szentségtörő kard-
és én, hogy egy ember, mert az emberek ilyen jaj,
remegett ire—nem féltem Megmutatni.,
És most, az irigy zsidó papok hoztak
Jézust-akit gúnyosan királyuknak neveznek –
, hogy e szörnyű hatalom által bosszút kovácsoljanak;
ezzel az átlagos hüllővel, ártatlansággal csípni.
Ó! lehet, de a szándékolt végzet elhárítani,
és pajzs a feddhetetlen fejét a kegyetlen fáj!
Érhető Pilátus szívét a félelem,
Jóslatok fogja rázni a lélek, mint az őszi falevél;
Lehet, hogy ez az este szörnyű látomás hallani,
Ez az ember kötvényeket, aki az élete biztonságban voltak,
Kivéve, ha ez a keserű papság érvényesül,
hogy is terror, hogy a rosszindulat fürj.,
mégis, ha elmondom az álmot – de hadd szüneteljek.
milyen álom? Amíg a karakterek világosak voltak,
az agyamra merültek – egyszerre valami ismeretlen ok
tompította és lerombolta a gondolatokat, amelyek most megjelennek,
mint néhány múltbeli jelenet homályos maradványa;-
nem mi lesz, de mi már régen volt.,
szenvedek, hogy sok mindent—hallottam megjövendölt
Egy szörnyű végzet a Pilátus—lappangó bajok,
A távoli, barbár táj, ahol a hegyek hideg
Épül fel, egy-egy magány, a nyomtalan, hó,
itt Van ő, s szörnyű farkasok ólálkodnak, hogy egymás mellett,
Ott élt famish, hogy—ott, festett, meghalt;
De nem az éhségtől, sem a betegség;
láttam a hó körülötte, folt, hogy a gore;
azt mondtam, nem volt könny, mint ő,
De, lo! az arcom nedves-az én szemem fut o ‘ er;
sírok a halálos szenvedésért, a halálos bűntudatért,
sírom a gonosz tettet,a vér önmagát.,
több nem emlékszem, de a látás terjedt
Egy világ távoli, egy kor, hogy jöjjön—
és még mindig a megvilágosodott neve Jézus fészer
a fény, a tisztesség, a kibontakozó homályban –
és még mindig láttam, hogy a jel, amely most látom,
hogy a kereszt amott homlokát a Kálvária.
Mi ez a héber Krisztus? számomra ismeretlen
származása-doktrína-küldetés; mégis mennyire világos
istenszerű jóság tetteiben,
mennyire egyenes és rozsdamentes az élete karrierje!
Az Istenség sugara, amely rajta nyugszik,
a szememben az olimpiai dicsőséget tompítja.,
a világ előrehalad;a görög vagy római rítus
nem elegendő az érdeklődő elme maradni;
a kereső lélek tisztább fényt igényel
hogy felfelé, előre haladjon;
szégyelli a faragott isteneket, a vallás
oda fordul, ahol a láthatatlan Jehova oltár ég.
A hit romlott, a rítusok tisztátalanná,
A templomok, idővel pedig, azt hiszem, ez az ember,
az új rendelet, olyan bölcs, enyhe,
gyere, sőt, mint mondja, a pelyva, hogy rajongó
Majd elválasztani a búzát; de a hit
Túlélni a borzalmakat a to-morrow a halál ?,
* * * * * * *
szilárdabb bizalmat érzem-egy magasabb remény
felemelkedik a lelkemben-hajnalodik;
Lo! a templom tetején-Moriah lejtőjén
hosszan megjelenik az a tiszta és karmazsin sugár
, amit úgy kívántam, amikor éjjel bezártam;
Ó, nyitott égbolt, jégeső, áldom a fényt!
rész, felhők és árnyékok! Dicsőséges nap jelenik meg!
rész, mentális homály! Gyere betekintést a magas!
Dusk dawn in heaven still tries with daylight clear
a vágyakozó lélek még mindig bizonytalan sóhajt.
Ó! íme az igazság -, hogy a nap isteni,
Hogyan doth mellem nadrág, lelkem fenyő!,
ezen a napon az idő hatalmas születéssel jár;
ezen a napon az igazság lehajol az égből, és meglátogatja a földet;
Az éjszaka leereszkedik, biztosan tudom
milyen útmutatót kell követni, milyen úton kell menni;
remélem – várom az ünnepélyes félelmet,
Az Isten orákuluma—az egyedüli igaz Isten-hallani.